NIMRÓD - a végzet hírnöke

    Nimród a család első lova volt. Még Budapesten laktunk, épp a költözésünket szerveztük, miközben lázasan kutattunk fjord ló után. Hosszas eredménytelen keresgélést követően egy újsághírdetés nyomába eredtünk. Az előzetes megbeszélés alapján egy fjord kancát szándékoztunk megvásárolni, ám a helyszínre érve megrettentünk az erősen lesoványodott, igen rossz bőrben lévő kanca láttán. Már letettünk az üzletkötésről, amikor a gazda megvételre ajánlotta csődörét. Sosem lévén még lovunk, hallani sem akartunk mén vásárlásról - óvtak is ettől ismerőseink -, de ha már ott voltunk, gondoltuk, vetünk rá egy pillantást... Na ezt nem kellett volna. Vagy mégis?
    Egy teljesen különálló többállásos betonistálóban a helyiség legvégében állt egymagában a vályúhoz kétoldalra láncon kikötve Nimród. Hosszúra hagyott borzas dús haja ellenére szép, kicsattanóan egészséges fjord lónak láttuk. Lemondóan fordította felénk orráig lelógó üstökét. Az atombiztos lábakon álló erőtől duzzadó rámás lovat félelmetes láncaival tekintélyt parancsolónak, ugyanakkor sajnálatra méltónak találtam.
    Azonmód engedélyt kértem és kaptam a gazdától egy simogatásra. Férjem aggódva követett, de én gondolkodás és minden félelem nélkül ott termettem Nimród fejénél, majd végigsimogattam a testét egészen a faráig. Nimród teljes nyugalommal és odaadással tűrte, értetlenül, szinte hálásan pislogva rám. Férjem is megsimogatta és abban a pillanatban mindhárman tudtuk, hogy sorsunk összefonódik majd.
    Perceken belül kiderült, hogy Nimródnak 5 ősi soros származási lapja is van. Kértük, hogy mozgásban is mutassák meg a lovat. Kis hímelés-hámolás után kiderült, hogy aki be szokta fogni nincs otthon, lovagolni pedig nem is szokták, de kézen pár kört futtatta az eladó. Mozgásában semmi kivetnivalót nem találtunk, így az üzlet megköttetett.
Hányattatott elő-(és utó-)életére csak később derült fény.
    Már marhalevelébe pillantva nyílvánvaló volt, hogy 6 éves korára több kézen ment keresztül, de az eladó, aki alig több, mint egy éve viselte gondját erről nem tudott (vagy nem is akart) felvilágosítással szolgálni, így beértük annyival, hogy Ő felszámolni kívánja a lovait.
Később, már Szattán élve egyszer egy idevetődött látogatónk csodálkozott rá Nimródra, akit csikókorából ismert. Tőle tudtuk meg, hogy szerencsétlen jószágot választási korától fogva adták-vették, csereberélték, valószínűleg jóval többször, mint amiről a marhalevél mesélt.
Másfél éves kora körül akkori tulajdonosa befogta, de mivel szerencsétlen állat nem akarta a szekeret húzni, traktor után kötötték, úgy kényszerítve mozgásra a félelemtől reszkető csikót.     A kísérlet természetesen nem hozta meg a várt eredményt, így újfent kupecek kezére került a jószág. Talán csak minőségi származása mentette meg a vágóhídtól.
Ebben a történetben találtunk magyarázatot Nimród különleges viselkedésére:
6 évesen magunk lovagoltuk be, készségesnek bizonyult, eltekintve attól a kis ellenkezéstől, amit időnként produkált elinduláskor.
    A fogatolás pedig néha kalandfilmekbe illő volt. Álldogálni befogva nem okozott számára gondot. Ha húzni kellett, hát húzott derekasan. Amikor viszont az elindulásra került sor, akkor jobb volt fedezékbe vonulni. Többnyire beérte néhány vágtaugrással, de időnként elsősorban önmagára veszélyes produkciókat mutatott be, ami egyértelműen pánikszerű menekülési reakció volt.
    Rossz fogatos emlékei dacára rendkívül barátságos, jóindulatú teremtmény volt. Bárki könnyen vezethette kézen kötőfékkel akár kancák közelében is. Az említett indulási nehézségektől eltekintve lovagolhatósággal sem volt probléma. A szekerezéssel pedig nem gyötörtük tovább, másik ló vette át ezt a feladatot.
    Amikor egy fiatal kanca került az állományba, felmerült a fedezés gondolata. Szerettük volna Nimródot ebben a szerepkörben hasznosítani. Fedeztetési engedély után érdeklődve a származásról kiderült, hogy teljes ugyan, de nem teljesen makulátlan: a felmenők között talált két hidegvérű ős eleve kizárta az engedély megadását. Ennek ellenére Nimród kapott tőlünk lehetőséget ifjú kancánk fedezésére, számolva azzal, hogy a születendő csikónak nem lesz elismert származása.
    Akkoriban Magyarországon tisztavérű fjord tenyésztés gyakorlatilag nem létezett, de mire az első csikónk világra jött, rokoni összefogással sikerült újraszervezni a fjord lovak hazai tenyésztését. Ezzel Nimród férfiúi pályafutása megpecsételődött: herélésére mihamarabb sort kerítettünk.
    Az altatás előtt hangos nyerítéssel köszönt el az istállótársaktól. A műtét maga jól sikerült, gyorsan, szakszerűen zajlott. Az ébredés első jeleire megszabadították béklyóitól és szinte azonnal talpra ugrott. Abban a pillanatban hangosan felnyerített, mintegy folytatva az imént félbehagyott "gondolatot". Egy két imbolygó lépés után majdhogynem magabiztosan léptetett vissza a boxába.
    Lábadozása azonban hosszadalmas volt, szövődményekkel teli, magas lázzal. Azelőtt sosem láttam Nimródot még feküdni sem, éber volt, mindig tettre kész. Akkor viszont rettenetesen elesetté vált, sokat feküdt, lázasan csillogó szeme esdeklőn könyörgött enyhülésért. Dacára a lelkiismeretes állatorvosi kezelésnek napokig bizonytalan volt a felépülése. Akkoriban szinte az istállóban laktam 4 óránként diktálva bele a mézzel elkevert porrá tört almapürébe "csomagolt" gyógyszereket.
    Erős szervezete és a szeretetteljes gondoskodás aztán végül legyőzte a kórt. Hamarosan újra életvidám és kedves volt, mint azelőtt.
    Herélt lóként az egyre gyarapodó állomány elismert vezéregyénisége lett, ám hamarosan új feladatot kapott: saját csikója nevelőjévé vált.
    A csikót ugyanis eladtuk és az új tulajdonos felismerve a lovak csoportos életformájának jelentőségét, bérbe vette Nimródot a csikó mellé.
    Néhány hónap elteltével azonban csikó tulajdonosának élete más mederben kezdett folyni, aminek következtében a fiatal állatnak új gazdát keresett, s talált.
Nimród vissza került hozzánk, de hamarosan rá is jelentkezett vevő. Könnyű lovaglásokra fajtársak közé, ismerős, jó emberekhez került Nimród. Sajnos a legújabb gazdái sem tudták sokáig gondját viselni, továbbadták Őt, de legalább ugyanoda került, mint a lánya, akit nemrég még Ő pesztrált.
    Életük ősztől tavaszig édes semmittevésben telt tágas kifutós istállóban, nyaranta vendégfogadós tulajdonosuk gyermekek lovagoltatására, kocsiztatásra használta őket.

Egyik nyáron rejtélyes betegség támadta meg Nimród bőrét. Elfekélyesedő kiütések lepték el a testét, melyet állatorvos kezelgetett hosszasan, sikertelenül. Végül kupec vette meg és segítette valószínűleg utolsó útjára Nimródot.